Tündérmeséim

A Szerelemnek sokféle arca van. Emésztő, megalkuvó, félősen megbúvó, fáradtan átölelő….Síró és kacagó. A szerelmesek maguk is ezerszínűek. Mai mesém azt meséli el, amire mindannyian vágyunk. Sírig tartó, együtt öregedős. Hinnünk kell benne …

Hozzászólások (1)
Narancs, gerezdben   Egy idős férfi ült a padon az októberi napsütésben. Sápadt, fakó, hamuszínű arc, csontos agg test, száraz, ráncos kezek. A szeme azonban vibrálóan fiatal. Sütkérezik.  Ruhái valószerűtlenül lógnak rajta, haja pelyhes és hófehér, ritkásan kopaszodó. Sovány teste, a most növő hajpihék alapján felismerem a kórt.  Megadóan melengeti arcát az erőtlen őszi napban…. Tovább »

Olykor a mesék világába vágyunk. Máskor a mesék válnak valóra. Az én mesémet a gyerekkorom írta, és még ma is tart. Barátságnak hívják.

Hozzászólások (0)
Felnőttmese Májkrémes kenyeret ettek. Nagy, félbevágott cipóból, vastagon kenve, zöldpaprikával. Harsogott a foguk alatt. A mézhajú göndör kislány, a barna hajú, nagymasnis, és a kistestvér, akit muszáj volt magukkal vinni. Gombászni mentek a szülők a közeli rétre, a két kis barátnőt is kivitték levegőzni, szaladgálni. A kisfiú csendben majszolta a nagy kenyeret, alig látszott a… Tovább »

Néha valamennyien vágyunk az újra, a másra. Fáradhatatlanul hajszolunk. Aztán visszalépünk a múltba, és minden a helyére kerül.

Hozzászólások (0)
Hamuszürke macskaként sündörgött be az este. A fekete fakapu nehezen nyílt, alig bírta emelni a kislány. Effektus, a szürke puli lankadatlan szeretettel üdvözölte, fonott varkocsai ide-oda himbálóztak miközben a házba kísérte.  Kendő volt a gyerek fején, mert a tavaszi este csalfa, gesztenyeszín copfjaiból egy két szál fázósan göndörödött a homlokára.  A nagyanyja és a nagyapja… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!