„Soha nem hittem, hogy a bánat tud olyan erős lenni, mint a fizikai fájdalom. Mikor elkap hirtelen, olyan, mint egy görcs, mint egy fogfájás, összegörnyedek, mert nem bírok egyenesen maradni. Összeszorítom az öklömet, hullanak a könnyeim, és azt hiszem, megrepedek és kihullanak a belső részeim.” (Polcz Alaine)
A három könnycsepp legendája Nem fontos, miért lettek jó barátok. Észrevétlenül alakult át barátsággá. Megkönnyebbülés volt számára. Édes könnyebbség, csalfa ábrándozások nélküliség. Se többet, se kevesebbet nem kell ennél tudnia róla. Amikor belépett az ajtón, tudta, hogy valami történt… Tagbaszakadt, fásult volt minden mozdulata. Semmiségekről beszélgettek, apró kis történésekről. Nem is emlékszik, mikor kanyarodott… Tovább »
